A FIABCI-nak nyitnia kell a design és a Well irányába

A FIABCI Magyar Tagozata 1997-ben többek között azzal a céllal indította el a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíjat, hogy elősegítse a magyarországi ingatlanfejlesztők részvételét a nemzetközi pályázaton. Idén különösen sikeresek voltak a világ legrangosabb ingatlanfejlesztési versenyén a magyarok: Öt arany- és egy ezüstérmet hoztak haza a Párizsban rendezett díjátadóról.

Két évre választották meg, és ha jól sejtem, nem a „tégla és habarcs” vonalat erősíti a zsűriben, hanem sokkal inkább a humán aspektust.

Az előző is fontos, de valóban, azért vállaltam el a megtisztelő felkérést, mert a FIABCI-ba is szeretném behozni a Well minősítést, illetve a well-being gondolkodást. Ennek több aspektusa is van, ide értem a legjobb belsőépítészeti gyakorlatokat, a munkahelyi ergonómiát, az irodaépületek és a lakóépületek belső tereinek kialakítását (gondoljon csak a hibrid munkavégzésre!), sőt a munkába járást, a közlekedést is. Innentől kezdve már egészen holisztikus perspektívánál tartunk, ahol az urbanisztikai látásmód is megkerülhetetlen. Élhető, emberfókuszú épületeket és tereket kell létrehoznunk. Ezt képviselem, ezt a szemléletet akarom a FIABCI-ban is továbbfejleszteni.

Minden összefügg mindennel?

A WHO (Egészségügyi Világszervezet, World Health Organization, WHO) ajánlása szerint a mentális egészség, az (épített) környezet minősége és a pénzügyi jóllét hármasa kell ahhoz, hogy hosszabb távon is egészséges, működőképes és sikeres társadalmat építsünk, és ezt a legjobban a Well minősítés biztosítja. Meggyőződésem, hogy jelenleg ez a csúcs, a tudomány jelenlegi állása szerint az ebben megfogalmazott keretrendszer minél teljeskörűbb megvalósítása szolgálja a legmagasabb szinten a munkaadók és a munkavállalók érdekeit. 

Ön régóta hangoztatja, hogy a Well és a well-being szemlélet a munkaerő megtartásának kiváló eszköze lehet. Hol tartunk ezen a téren?

Néhány barátommal és más szakemberrel megalapítottuk a well-being szövetséget, amelynek alapító tagja vagyok, és elnökségi munkájában is részt veszek. Hogy konkrétumokról is beszámoljak: 8 Well minősített irodaház van ma Magyarországon, de egyelőre az Europa Design székháza az egyetlen belsőépítészetileg minősített épület. Ennek az az oka, hogy amikor házakat minősítenek, csak azokat a közösségi tereket, lobbyt, éttermeket pontozzák, amelyek közös használatúak, a bérlők területét nem. A belső terekre vonatkozó minősítést lényegesen több munkával jár megszerezni, pedig a dolgozók munkaidejük legnagyobb részét a tényleges munkahelyükön tölti. Ezért a Szövetségben és a FIABCI-ban is arra törekszem, hogy ez a tudományos megközelítés a korábbiaknál markánsabban jelenjen meg az irodai világ részleteiben, az építészetben, a városfejlesztésben. A FIABCI valamennyi kategóriája – talán a műemlékvédelem kivételével – kivételes lehetőség arra, hogy egyrészt megmutassuk a világban elérhető best practice jellegű elgondolásokat, másrészt ösztönözzük és segítsük ezek hazai implementálását.

Mit lenne jó itthon is meghonosítani a FIABCI nemzetközi gyakorlatából?

Külföldön erősebb a well-being szemlélet, és azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetűeknek nyújtott támogatás – mint amilyen a nálunk is terjedő access4you – a jelenleginél nagyobb figyelmet kaphatna. Ha ezt eggyel magasabb szinten akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy az emberközpontúságot, a társadalmi felelősségvállalást, a szociális kérdésekre történő válaszokat szeretném hangsúlyosabban látni a magyar pályaművekben is.

A nemzetközi zsűri idei döntése megfelelt az Ön értékítéletének?

A magyar és a nemzetközi zsűri tagjai egyaránt magasan jegyzett szakemberek, és tudatosan úgy lettek összeválogatva, felkérve erre a szerepre, hogy eltérő nézőpontokat, világlátást, filozófiát képviseljenek. Az lenne a furcsa, ha egyhangú döntések születnének; természetes, ha a külföldi kollégák véleménye eltér a mienkétől, mint ahogy a hazai zsűri tagjai sem értenek mindenben egyet. És ez így van jól. Összeségében azt gondolom, hogy a közös munka eredményeként olyan hazai pályamunkákat tudunk elindítani a nemzetközi megmérettetésen, amelyekre büszkék lehetünk. 

Ön régóta nem „csak” csinálja, de tanítja is, amit a jó designról és ergonómiáról vall. Mit gondol, van kapcsolódási pont az elméleti képzés és a gyakorlat között?

Kell, hogy legyen! Régi rögeszmém - és most „hivatalosan” is vállaltam -, hogy a Műegyetemen tanuló építészeket, belsőépítészeket, illetve az egyetemek köré szerveződő tudásközpontok tehetséges szakembereit is megismertetem a FIABCI által képviselt értékekkel. A friss szemlélet, a diákság bevonása, bekapcsolása a nívódíjhoz köthető szellemi áramlatba elkerülhetetlenül fontos, és ezzel párhuzamosan a FIABCI arculatának, digitális jelenlétének – lásd még közösségi médiajelenlét – is igazodnia kell a felgyorsult tempóhoz és a változó elvárásokhoz.

Nevezhetjük ezt digitális FIABCI 2.0-nak?

Akár, de a lényeg nem annyira az elnevezés, hanem ami mögötte van; a megfelelő kommunikációval szélesebb célcsoporthoz jutunk el. Vagyis nyitnunk kell!

Mondana egy konkrét példát?

Korábban rendszeresen eltévedtem az ALLEE mélygarázsában. Miért mesélem ezt el? Mert fontos megérteni, hogy hiába vagyok megelégedve az ottani szolgáltatásokkal, ha az ingatlanhoz köthető user experience-em sérül. A folyamatos újratervezés, a design thinking-metódus használata segít megoldani az ehhez hasonló problémákat és win-win megoldásokat szül. Ezt szeretném látni a FIABCI munkájában, az ingatlanpiaci fejlesztésekben és a pályamunkákban, illetve azok kommunikációjában is. Legyen a projektek bemutatása is minőségi színvonalú, ha már magába a projektbe több ezer munkaórát fektettek.

Azt mondja eltévedt. Ma már nem?

Mivel a probléma sokezer vásárlót érintett, az üzemeltetővel közösen végiggondoltuk a lehetséges megoldásokat, újraterveztünk, és új, a korábbiaknál egyértelműbb és humánusabb szemléletű útbaigazító táblákat tettünk ki. Megmutattuk, hogy merre van a kiút.