Az első cikkben Balog Ádám, az MNB alelnöke és Nagy Márton, a jegybank ügyvezető igazgatója kifejti: a devizahitelezés a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb problémája mind szociális, mind konjunkturális, mind pedig pénzügyi stabilitási szempontból.

 

A válság előtti optimista hangulatban a devizahitel egy látszólag olcsó lehetőség volt arra, hogy a remélt jövedelemfelzárkózás várt gyümölcseit egy háztartás hamarabb élvezhesse. A devizahitel kockázatait a forint stabil árfolyama viszont teljesen elfedte - hívja fel a figyelmet a cikkben a két szakértő.

 

A cikksorozat szerzői kitérnek arra: "ami áldás volt az adósoknak a válság előtt az alacsony törlesztőrészletek miatt, átokká vált a válság során. A törlesztőrészletek tekintetében egy tipikus deviza alapú jelzáloghitel-adós egészen 2010 tavaszáig jobban járt, mint ha forintban vette volna fel ugyanazt a hitelt árfolyamkockázat nélkül, de lényegesen magasabb kamat mellett."

 

A futamidő első éveiben a devizaalapú jelzáloghitel törlesztőrészlete jóval alacsonyabb volt, mint forinthitel esetén lett volna. Ezzel szemben az elmúlt két évben törlesztőrészlete már átlagosan 20 százalékkal magasabb volt, mint egy 2007-ben felvett forinthitel esetén. A felvételkori törlesztőrészlethez képest pedig több mint 70 százalékkal nőttek a svájci frank alapú jelzáloghitel adós terhei - olvasható a cikkben.

 

A jegybanki vezetők cikke külön kitér a törlesztőrészletek problematikájára. A tanulmány rámutat: a törlesztőrészletek elviselhetetlen teherré váltak sok háztartás számára, ami két forrásból, a kamat- és az árfolyamveszteségekből származott. A kamatveszteségek oka az egyoldalú kamat- és díjemelések voltak, amivel a bankok a növekvő hitelezési veszteségek és fiskális terhek jelentős részét a teljesítő ügyfelekre tudták hárítani.

 

A válság során a svájci frank alapú jelzáloghiteleknél mintegy 2 százalékponttal, 6-7 százalékról 8-9 százalékra megemelt teljes hiteldíj-mutató (THM) következtében átlagosan 20 százalékkal emelkedtek a havi törlesztőrészletek. Eközben a forrásköltségek szempontjából irányadó svájci referenciakamat (CHF-LIBOR) nulla közelébe csökkent, ami egy referencia-árazású termék esetében jelentős kamatcsökkentést eredményezett volna.

 

A hazai gyakorlatban azonban a hitelszerződések olyan erőfölényt biztosítottak a bankok számára a kondíciók megváltoztatása terén, ami lehetővé tette, hogy növekvő veszteségeiket devizaadós ügyfeleik rovására enyhítsék - állítja Balog Ádám és Nagy Márton.

 

Az árfolyamveszteségek oka a svájci franknak, mint menedékdevizának a válság során bekövetkezett nagymértékű felértékelődése volt. A svájci frank átlagos felvételkori árfolyama 160 forint/svájci frank körül alakult, így csak az árfolyamveszteség miatt a jelenlegi, forintban kifejezett törlesztőrészlet 50 százalékkal magasabb, mint a hitel felvételekor.

 

Az eltérő kamatozás és az árfolyam-ingadozások a törlesztőrészletek mellett a fennálló tőketartozásra is hatnak. Az eddig eltelt időszakban a svájci frank alapú jelzáloghiteleknél a fennálló tőke svájci frankban kifejezve közel 19 százalékkal csökkent volna stabil árfolyam mellett, míg a forinthitelnél csupán 11 százalékkal. Ugyanakkor a forint és svájci frank közötti árfolyamváltozás miatti átértékelődés hatására a fennálló tőketartozás forintban kifejezve - a tőketörlesztések ellenére is - jelenleg 30 százalékkal nagyobb, mint az eredeti felvett hitelösszeg - olvasható a jegybanki vezetők cikkében.

 

A cikkben közölt táblázat szerint 2013 június végén a hazai bankrendszer devizaalapú jelzáloghitel-állománya összesen 3525 milliárd forintra rúgott, 501 ezer szerződés révén. Ebből lakáscélú jelzáloghitel 1828 milliárd forint volt, 222 ezer megkötött szerződés révén. A szabad felhasználású jelzáloghitelek összege 1697 milliárd forintot tett ki, 279 ezer szerződés révén.

 

MTI